Megint nehezebb idoszak van, de jol vagyunk! Szilvia elkezdett dolgozni, egyelore elvezi, es a kisbaba is nagyon aranyos! A csalad pedig nagyon kedves, mult vasarnap meghivtak minket vacsorazni, a no szulei is ott voltak. Nagyon baratsagosak voltak, mintha nem is idegenek lennenek. Erdekes volt, hogy ket nyelven folyt a tarsalgas, nemetul es angolul, amikor angolul beszeltunk, akkor Szilvianak ment kicsit nehezebben a bekapcsolodas a beszelgetesbe, amikor meg nemetul, akkor meg en csak pislogtam, mert nem sokat ertettem belole. De azert egymashoz magyarul beszeltunk:):)
Mult hetvegen nagyuzem volt nalunk, probaltuk kihasznalni az utolso teljes hetvegenket, mert ilyen nem sokszor lesz megint. Penteken megunnepeltuk az 5(!) honapos hazassagi fordulonkat, szombaton meg ifjusagi orat tartottunk nalunk, tobb mint 10-en voltunk. Vasarnap Miklosekat lattuk ebedre vendegul, este pedig mi mentunk vendegsegbe.
Hetfon elkezdtem a CCU (kardiologiai intenziv) gyakorlatomat, ami egyelore nagyon nehez. Nagyon sokat kell dolgozni, es nagyon faraszto (meg) nekem, mert sok olyan dolgot is kell csinalnom, amihez meg nem ertek annyira. Az is rossz, hogy nagyon keveset latjuk egymast, mert Szilvia is dolgozik, nekem pedig egy heten 1 szabad napom van, de az legtobbszor nem hetvegere esik, hanem maskorra. Egyelore nehezen viseljuk ismet egymas hianyat, de bizunk a Joistenben, es azert mar sokkal konnyebb, mit az elso honapban volt.
Koszonom Anikonak az uzenetet, orulok, hogy jo volt nekik Horvatorszagban, irigyeljuk is okat. Puszilunk mindenkit!